A kutyák meg tudják mutatni nekünk, amit akarnak, a malacok nem

A kutyák meg tudják mutatni nekünk, amit akarnak, a malacok nem

Az ELTE Etológia Tanszék kutatói megvizsgálták, hogy családban élő kutyák és törpemalacok vajon megmutatják-e gazdájuknak egy számukra elérhetetlen (de a gazdájuk számára elérhető) élelem helyét. Azt találták, hogy ha csak a gazda volt a szobában – az élelem nem – akkor a malacok hasonló mértékben figyeltek a gazdájukra, mint a kutyák. Viszont mikor az élelem is a szobában volt, akkor a kutyák megpróbálták a gazdájuk figyelmét az élelmet rejtő dobozra irányítani, de a malacok nem. Ez alapján az ember figyelmének egy kívánatos dologra irányítása nem egy általános képesség a háziasított állatok körében. Úgy tűnik, hogy a malacok nem rendelkeznek azokkal a tulajondságokkal, amelyek ehhez a képességhez szükségesek. A kutatás a Scientific Reports folyóiratban jelent meg.  

Referenciális kommunikáció során a partner figyelmét a környezet egy adott elemére irányítjuk. Emberként ezt gyakran alkalmazzuk a nyelv (beszéd) és a gesztusok segítségével – például mikor rámutatunk egy vágyott dologra. Ez a viselkedés komoly tudományos figyelmet kapott az elmúlt években, és a kutatók számos fajt megvizsgáltak, hogy kiderítsék, vajon képesek-e megmutatni az embernek, amit szeretnének. 

„A háziasított állatok különösen hajlamosak lehetnek arra, hogy ilyen formában kommunikáljanak az emberrel” – magyarázza Paula Pérez Fraga, az ELTE Etológia Tanszék Neuroetológiai Kutatócsoportjának doktorandusza, a cikk főszerzője. 

„Azonban néhány nem háziasított állatfaj emberrel szocializált egyedei is képesek az emberrel való referenciális kommunikációra, ami azt sejteti, hogy nem a háziasítás a kulcs ennek a  viselkedésnek a megjelenéséhez. A kutatók észrevettek egy közös tulajdonságot azoknál a fajoknál, amelyek képesek erre a fajta viselkedésre: mindegyikük esetében kiemelt szerepet játszanak a vizuális jelzések a fajtársakkal való kommunikációban. Lehetséges, hogy ez a tulajdonság szükséges az emberrel való referenciális kommunikációhoz is?” 

Hogy teszteljék ezt a feltételezést, a kutatók összehasonlították két hasonlóan nevelt társállatként tartott faj viselkedését: a kutyákét, amik nagy arányban használnak vizuális jelzéseket a kommunikációjuk során, és a törpemalacokét, amik pedig nem. A tesztelt malacok a Családi Törpemalac Program nevű hosszútávú projekt résztvevői, amelyben a malacok fiatalon családokhoz kerülnek, és a családi kutyákhoz hasonló nevelésben részesülnek. Ez lehetőséget adott a kutatóknak a két faj ember felé mutatott viselkedésének összehasonlítására. 

Az állatok bementek egy szobába, ahol vagy csak gazdájuk, vagy csak a kísérletvezető által elrejtett élelem, vagy pedig a gazdájuk és az élelem is jelen volt. Az élelemhez az állatok nem tudtak hozzáférni, de a gazdájuk igen – mondja Andics Attila, a Neuroetológiai Kutatócsoport vezetője – Azt vártuk, hogy a referenciális kommunikációs jelzések abban a helyzetben fognak leginkább megjelenni, amikor a gazda és az élelem is jelen vannak a szobában, azaz az állat az élelmet rejtő dobozra próbálja irányítani az ember figyelmét. Azt találtuk, hogy amikor csak a gazda van jelen a szobában, akkor a kutyák és malacok hasonló mértékben figyelték a gazdájukat. Azonban miután az élelem is a szobába került, csak a kutyák próbálták gazdájuk figyelmét az élelem pozíciójára irányítani, a malacok inkább maguk próbálták megszerezni azt.” 

Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy nem minden háziasított állat képes az ember figyelmét egy adott helyre irányítani. „A malacok valószínűleg nem rendelkeznek azokkal a tulajdonságokkal, amelyek ehhez a képességhez szükségesek.” – magyarázza Paula Pérez Fraga – Habár a kutyák kiemelkedőnek tekinthetőek az emberrel való kommunikáció terén, más fajok, mint például a lovak, a macskák, sőt még a kenguruk is képesek az emberrel való referenciális kommunikációra, és mindegyikük kommunikációjában fontos szereppel bírnak a vizuális jelzések. Ezzel szemben a malacokéban nem.   

A tanulmány január 23-án jelent meg a Scientific Reports folyóiratban “Out-of-reach rewards elicit human-oriented referential communicative behaviours in family dogs but not in family pigs” címmel, szerzői pedig Paula Pérez Fraga, Morvai Boglárka, Gerencsér Linda, Lehoczki Fanni, és Andics Attila. A kutatást a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal, a Magyar Tudományos Akadémia (Lendület Program), az Európai Kutatási Tanács (ERC, Horizon 2020 Program), és az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) támogatta. 

 

A tanulmány direkt linkje: 

https://www.nature.com/articles/s41598-022-26503-5