Új kutatás a kutyák elmeolvasó képességéről

Új kutatás a kutyák elmeolvasó képességéről

Kérdéses, hogy a kutyák külön tudják-e választani a saját és a gazdájuk szándékait

A kutyák észreveszik, melyik tárgyra vágyik gazdájuk, mégis a saját kedvencüket viszik oda hozzá

A vágy szubjektivitása: felismerik-e a kutyák, hogy ugyanazt a tárgyat egyesek kedvelik, mások utálják?

A gyerekek nem szeretik a brokkolit. Ha találkoznak egy felnőttel, aki a brokkolit szereti, de a kekszet nem, akkor a másfél éves gyerek brokkolival kínálja, a kisebb viszont keksszel, amit ő szeret. Felismerni, mi a másik szándéka, pláne, ha eltér a miénktől, bonyolult feladat. Vajon képesek rá a kutyák? Az ELTE etológusai szerint egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy a kutyák elérnék a másfél éves gyerekek “szándéktulajdonítási képességének” szintjét. Noha észreveszik, melyik tárgyat szeretné megszerezni a gazdájuk, csak a saját kedvencüket viszik oda hozzá.

Az állati elme működésével foglalkozó kutatások nagyon fontosak ahhoz, hogy megértsük, hogyan alakult ki az evolúció során az emberi gondolkodás, mik az előzményei az állatvilágban. Még az állattartás jogi szabályozásának kialakításakor is figyelembe veszik az adott faj kognitív fejlettségét.

A kutyák és a gyerekek összehasonlítása hosszú hagyományokra tekint vissza. Abban egészen biztosan hasonlók, hogy nem tudnak beszélni, ezért a kutatók viselkedéstesztekkel próbálják kikövetkeztetni, mire gondolhatnak.

– Rengeteg anekdota szól a kutyák elmeolvasó képességéről, de a kutatások nehezen haladnak előre – mondja Miklósi Ádám, az ELTE Biológiai Intézet vezetője – eddig egyetlen tanulmány sem volt elég meggyőző. Így az évek során a nagy kérdést kisebb, kézzelfogható célokra bontottuk.

E célok egyike annak megvizsgálása, hogy mennyit érzékel egy kutya a gazdája szándékaiból és külön tudja-e választani a saját és a gazdája vágyakozását például egy tárgy iránt. Kubinyi Enikő, az ELTE Etológia tanszék tudományos főmunkatársa és a doktori dolgozatát a témából író Szánthó Flóra leporolt egy régi, a gyerekpszichológiában jól ismert kísérletet (videó itt), és elhatározták, hogy megismétlik kutyákon. A pszichológusok 14 és 18 hónapos korú gyerekek elé két tálat tettek, az egyikben keksz, a másikban brokkoli volt. A kisgyerekek nem szeretik a brokkolit, de a kekszet igen. A kísérletvezető viszont hangosan örvendezett, milyen finom a brokkoli, és jóízűen eszegette. A keksztől pedig undorodott. Miután eljátszotta, melyik ételt szereti, a kisgyerek elé tolta a tálakat és megkérdezte, kaphat-e valamit enni. A 14 hónaposok a kekszet nyújtották felé, mert nekik az ízlett. A 18 hónaposok viszont megértették, hogy a hölgy nem a kekszet, hanem a brokkolit szereti, ezért azzal kínálták. Szaknyelven szólva, megértik a vágy szubjektivitását, tehát azt, hogy ugyanazt a tárgyat egyesek kedvelik, mások utálják és képesek az érzelemkifejezésekből következtetni mások preferenciáira.

– Ha a kisgyerekek átlátják, hogy az általuk nem kedvelt tárgyat kell felkínálniuk, vajon képesek erre a kutyák is? – tette fel a kérdést Kubinyi, a Frontiers in Psychology folyóiratban megjelent tanulmány első szerzője. – Nem tartottuk kizártnak, hogy a kutyák elmeolvasó, “szándéktulajdonító” képessége egy szinten van a 18 hónapos gyerekekével. Lényegében ugyanazt a tesztet végeztük el, mint a pszichológusok a kisgyerekekkel, csak az élelmet tárgyakra cseréltük, mert az nem volt életszerű, hogy a kutyák ételt adnak át másnak.

A kísérletben egy játékot és egy karkötőt használtak a keksz és a brokkoli helyettesítésére. A kutyák a várakozásoknak megfelelően a játék iránt érdeklődtek jobban. Ezután a gazda a karkötőt a kezében tartva hangokkal, mosollyal, a rajongás minden lehetséges jelével eljátszotta a kutyának, hogy a karkötő nagyon-nagyon tetszik neki. A játékkal szemben pedig undort mutatott.

– Ha ugyanezt eljátsszuk egy másfél éves gyereknek és utána megkérjük, hogy adja oda nekünk az egyik tárgyat, akkor valószínűleg a karkötőt hozza oda hozzánk, akkor is, ha ő a játékkal szeretne játszani. A kutyák azonban nem így tettek. Mindegyik a játékot vitte oda a gazdájának – mondja Szánthó.

Mivel a közvetlen kontaktus lehetősége a játékkal túlságosan felvillanyozta a kutyákat, a kutatók elhatározták, hogy elérhetetlen helyre teszik a tárgyakat. Újabb 51 kutyát teszteltek két csoportba sorolva. Az egyik csoport gazdái a karkötő iránt “rajongtak”, a másik csoporté viszont a játékért, ugyanúgy, mint a kutyák. Az érzelmek eljátszása után a tárgyak a vizsgálati szoba ablakpárkányára kerültek, így a kutya látta a tárgyakat, de nem érte el őket. Ez az elrendezés végre működött, mert a csoportok különböztek abban, hogy mennyit nézték a tárgyakat. Ha a gazda a játékot “kedvelte”, a kutyák is főként a játékot nézegették, ám a másik csoportban ugyanannyit nézték a korábban érdektelen karkötőt is. Vagyis, ha fizikailag nem fértek hozzá a kutyák az általuk vágyott játékhoz, akkor kiderült, hogy valójában hatott rájuk a gazda érzelemkifejezése.

A kísérleti helyzet illusztrációja a cikkből. A) A tárgyak kiválasztása, B) a gazda eljátssza az érzelmeket, C) a tárgyakat az ablakpárkányra helyezi a kísérletvezető, D) a kutya a tárgyakat nézegeti, E) a tárgyak: balra a karkötő, jobbra a játék. Fotó: Kubinyi Enikő.

– Úgy tűnik, hogy a kutyák észreveszik, melyik tárgyat kedveli a gazdájuk, mégsem azt viszik neki oda – emeli ki Kubinyi. – Talán nem tudják hatékonyan gátolni a késztetéseiket, esetleg nem tárgyválasztási feladatnak, hanem játéknak fogják fel a helyzetet vagy pedig, hasonlóan a másfél évesnél kisebb gyerekekhez, nem teljesen értik, hogy a társuk vágyhat másra is, mint ők.

Tudományos cikk: Kubinyi E, Szánthó F, Gilmert E, Iotchev IB and Miklósi Á (2020) Human Expressions of Object Preference Affect Dogs’ Perceptual Focus, but Not Their Action Choices. Front. Psychol. 11:588916. doi: 10.3389/fpsyg.2020.588916 https://www.frontiersin.org/articles/10.3389/fpsyg.2020.588916/full

Kapcsolat: Dr. Kubinyi Enikő, tudományos főmunkatárs, ELTE Etológia tanszék, 06 20 472 9879, kubinyie@gmail.com