Gyerektábor a Tanszéken

Gyerektábor a Tanszéken

2018. július 23-án különleges eseménynek adott otthont az ELTE Etológia Tanszéke: egy egyetemi dolgozók gyermekei számára szervezett nyári tábor keretein belül 8-16 éves gyerekek látogattak hozzánk, hogy közelebbről is megismerjék munkánkat. Az Etológia Tanszék ezzel egy, számos más tanszék részvételével létrejött, nyári ismeretterjesztő programsorozathoz csatlakozott, melynek egyik célja, hogy népszerűsítse a kutatói pályát a gyerekek körében. Azt, hogy a tábor mind a szülők, mind a gyerekek között nagy érdeklődésre tartott számot, mi sem bizonyítja jobban, minthogy hozzánk is két népes csoportban érkeztek a gyerkőcök, életkor szerinti bontásban, így mi is ennek megfelelően állítottuk össze programunkat.

Népes csoportokban érkeztek hozzánk a gyerekek.

Minden bizonnyal vitathatatlan előnyt jelentett számunkra, hogy a bemutatóba négylábú munkatársainkat is bevonhattuk, akik nem csak a Tanszéken folyó játékos viselkedéstesztek bemutatásában segédkeztek, hanem élvezettel viselték a gyerekek intenzív érdeklődését és a rengeteg simogatást. A résztvevő kutyák közül Kamilla, a 11 éves labrador és Bodor, a 13 éves keverék gyűjthette be a legtöbb simogatást, míg a fiatalabb négylábúak a több aktivitást igénylő bemutatókban jeleskedtek.

Kamilla és Bodor is önként jelentkezett a simogatásra, aminek a gyerekek is nagyon örültek.

Természetesen mindennek megvolt a maga ideje: a rövid és videóvetítések alatt mind a gyerekek, mind pedig a kutyák csendben és fegyelmezetten figyelték előadóinkat.

A kutyák is türelmesen vártak a sorukra.

A foglalkozást Kubinyi Enikő nyitotta, aki a kutyák háziasításáról mesélt, majd ennek kapcsán arról, hogy a kutya mennyire különleges például abban, ahogy az emberi mutatást követi. Az előadást rövid videókon kívül bemutatók is színesítették, melyekben a gyerekek is részt tudtak venni. Ezek lebonyolításában Fekete Szilvi, Egerer Anna és Bognár Zsófi vállalt kulcsszerepet, így minden jelenlévőre jutott elég idő és figyelem, minden gyerek részt tudott venni az eseményekben. A bátrabbak kipróbálhatták, hogyan is kell szájnyálkahártya-törletet gyűjteni a kutyáktól későbbi DNS-vizsgálat céljára, vagy hogy miként zajlik egy mutatásos kísérlet. Mindezek után még rövid vetélkedőt is tartottunk, melyben arra tippelhettek a gyerekek, hogy a kutyaugatások, melyeket felvételről játszottunk le nekik, milyen helyzetben hangozhattak el, vagyis az adott ugatást a kutya például egy labdára várva, vagy mondjuk egy fenyegető idegent látva adta-e ki. A turnusok végét egy-egy klikkeres bemutató zárta, melyet Sándor Sára tartott Cselével és Frutival.

Fruti éppen próbálja kitalálni, gazdája mit is szeretne neki elmondani a klikkerrel.

Szervezőként örömteli volt látni a gyerekek nyitott érdeklődését és téma iránti lelkesedését, mely mindkét korcsoportban érezhető volt. Ezen felül a fiatalabbaktól számtalan kérdést is kaptunk, míg az idősebbek egészen szakszerű válaszokat tudtak adni az állatok háziasításáról, vagy éppen a szelekció lényegéről feltett kérdéseinkre. Az esemény fénypontját ugyanakkor minden bizonnyal a kutyákkal való interakció jelentette mindkét csoport számára, melyre nagyon is kapható volt az összes jelenlévő négylábú: így Kamilla, Bodor, Fruti és Csele is jól vizsgázott a gyerekek mellett, és érezhetően ők is nagyon élvezték az összesen kétórányi foglalkozást.

A kutyák az esemény végére alaposan elfáradtak, és reméljük, hogy legalább ilyen jóleső fáradtsággal tértek haza a gyerekek is, valamint egy olyan élménnyel, mely talán nem csak a későbbi pályaválasztásban segítheti őket, de az állatokkal és a természettel való kapcsolatukat is erősíti.