Kutatócsoportok

Senior Családi Kutya Program

Családi Kutya Program

Családi Kutya Program

Csoportunk három kutatóhely kutatóiból áll: ELTE Etológia Tanszék, MTA-ELTE Összehasonlító Etológia Kutatócsoport, MTA Összehasonlító Viselkedéskutató Csoport. Az alapító Csányi Vilmos (akadémikus, az ELTE Etológia Tanszék első vezetője, emeritus professzor), Miklósi Ádám (egyetemi tanár, a tanszék és az MTA-ELTE csoport jelenlegi vezetője), Topál József (tudományos tanácsadó, MTA-TTK) és Dóka Antal (adjunktus, ELTE-Etológia Tanszék). 1994-ben alakult csoportunk vizsgálta a világon először a kutya és az ember közötti kapcsolat evolúciós eredetét és etológiáját.

Ma már a Föld minden kontinensén van kutyaviselkedés-kutató laboratórium. Pontosabban az Antarktiszon nincs, de csak azért, mert oda nemzetközi egyezmények alapján nem léphet be kutya. A gyors terjedés lényegében két, magyar felfedezésnek köszönhető. Az egyik az, hogy a kutya viselkedésének vizsgálatával olyan információt nyerhetünk az állati elméről, ami összemérhető az emberszabásúakéval. A másik felfedezés, hogy ehhez nem kell etikai problémákkal küzdenünk, nincs szükség állatházra és más mesterséges beavatkozásokra. Csak olyan kutyagazdákat kell találnunk, akik hajlandóak egy kis időt áldozni furcsa feladatokra. Szerencsére a kutyás ember többnyire olyan, aki nagyon szívesen veszi, ha mások is értékelik kedvence különlegességét.

Kutatási témáink elsősorban a kutya-ember kapcsolatra, a kutya szociális viselkedésére (kötődés, szociális tanulás, kommunikáció, evolúciós eredet: kutya-farkas összehasonlítások) fókuszálnak. A jelenségek hátterében álló biológiai mechanizmusokkal is foglalkozunk (agykutatás, genetika, hormonális hatások). Keressük a gyakorlati alkalmazás lehetőségeit, ezért etorobotikusaink társrobotok szociális viselkedését fejlesztik.

Kutatásainkat elsősorban az OTKA, az MTA és az Európai Unió támogatja anyagilag. Évente körülbelül húsz angol nyelvű, szakemberek által lektorált cikket publikálunk, időnként a legmagasabb rangú folyóiratokban, például a Science-ben vagy a Current Biologyban is.

Írta: Dr. Kubinyi Enikő

MTA-ELTE Összehasonlító Kutatócsoport

Etorobotikai Kutatócsoport

A szakembereken kívül kevesen tudják, milyen távol is jár még a robotika tudománya attól, hogy a moziból ismert emberszerűen gondolkodó és beszélő gépek legyenek a mindennapi segítőtársaink. Természetesen léteznek már nagyon fejlett prototípusok, amelyek esetében egy-egy képességet magas szinten sikerült implementálni, azonban a különböző alaptevékenységek integrálása és hosszabb távon is sikeres, autonóm működtetése még csupán álom. Más megfogalmazásban; fontos és izgalmas kutatási cél.

Az Etológia Tanszéken lassan két évtizede folyó intenzív kutatás révén tömérdek ismeretanyag halmozódott fel a kutyák szocio-kognitív képességeiről és társas viselkedéséről, amely nem csupán négylábú társaink megértésében segít, hanemabban is, hogy az átlagos robotfelhasználók, azaz a nem szakértő emberek számára is könnyen irányítható, intuitív módon (hosszas tanulás nélkül) kezelhető segítő robotokat tervezhessünk.

Miért nem emberi mintára képzeljük el a jövő robotjait? Mert úgy véljük, egy robot feladatainak ellátásához nem mindig az emberszerű felépítés vagy viselkedés az ideális.Például egy a robot fejét „szimbolizáló” monitoron megjelenő sematikus emberi arc zavaró lehet a kommunikáció során, egy majdnem tökéletesen emberszerű fej és mimika pedig egyenesen ijesztő. A kezdetleges szinten beszélő humanoid robotoktól emberszerű, fejlett megértési és „gondolkodási” képességeket várnának el, pedig ennek megvalósítása még nagyon távoli.

Az ember-robot együttműködésre etológiai megközelítésből inkább két különböző faj közötti interakcióként tekintünk, amelynek modellezéséhez a több tízezer éves múltra visszatekintő ember-kutya kapcsolat logikus kiindulási pontnak tűnik. A kutya különleges evolúciós története és természetes környezete révén megtestesíti magában egy jövőbeli ideális segítőrobot legtöbb jellemzőjét: függőségen alapuló aszimmetrikus kapcsolatban áll az emberrel („önkéntes” alárendelődés, nem erőszakon alapuló dominancia viszony), valamint az emberi nyelvnél egyszerűbb, mégis hatékony kommunikációs csatornákat használ, amelyek sikeres működését a kötődés által megalapozott figyelem és együttműködési készség biztosítja.

A kérdés már „csak” az, hogyan is lehetséges a kutyák – az emberekéhez képest egyszerűnek tűnő – viselkedésformáit átültetni a robotokat irányító számítógépes programokba? A viselkedésökológia területén már régóta alkalmaznak különféle matematikai modelleket biológiai kérdések megválaszolására, és az informatikusok is gyakran indulnak ki az állatok viselkedésének szabályszerűségeit leíró algoritmusokból. Ám a kutya-ember interakciókra jellemző komplex kommunikáció és együttműködés modellezésére még nem akadt példa, a társas viselkedés szabályai még nincsenek matematikailag megfogalmazva.

Első lépésként kézenfekvő módszerként adódott lényegi viselkedéselemek átvétele a rászorultakat segítő, speciálisan képzett kutyák és gazdáik interakcióiból; így mozgássérült-segítő kutyák viselkedésének modellezése időseket támogató robotok esetében, vagy a hallássérülteket segítő ún. „hallókutyák” akcióinak adaptálása hangjelző robotba. Ám a családi kutyák egyszerű interakcióinak alapos tanulmányozása is igazán hasznosnak bizonyul a robotok viselkedésének „élőlényszerűvé” alakításához, ami feltételezéseink szerint elengedhetetlen a széles körű elfogadáshoz.

A robotfejlesztés etológiai megközelítése, a több tudományterületet hatékonyan integráló „etorobotika”jelenleg kulcsszerepet tölt be a tanszék tudományos kutatásaiban. Terveink szerint etológusok, mérnökök és informatikusok szoros együttműködésének eredményeképp hamarosan választ kapunk a fenti kérdésekre.

Írta: Dr. Gácsi Márta

footer