A Tanszék története (1990-2000)

Az Altbäcker Vilmos professzor vezetésével megalakuló viselkedésökológiai csoport a házi nyulak, illetve a vadon élő üregi nyulak (Oryctolagus cuniculus) táplálékpreferenciájának laboratóriumi és természetes kialakulását vizsgálta, különös tekintettel a szociális tanulás szerepére. Kutatásaik nyomán sikerült részletesen leírni, hogy az üregi nyulaknál hogyan vezet egy gyors, bevésődésszerű folyamat stabil fészekanyag- és táplálékpreferencia kialakításához (REF).

1994-ben Miklósi Ádám és Topál József elindította Családi Kutya Programot, amely a családi kutya és az ember specifikus viselkedésformái között keresett – funkcionális értelemben – evolúciós párhuzamot (Miklósi és mtsai. 2004).  Feltételezésünk szerint a már nyelvet beszélő, modern ember (Homo sapiens) környezetében mintegy 16.000-32.000 ezer évvel ezelőtt domesztikálódó kutya nagyjából hasonló szelekciós feltételeknek volt kitéve, mint jóval korábban a saját magát domesztikáló, csoportkultúrákban élő ember. Az elmúlt években számos humánanalóg viselkedésformát sikerült kimutatni a kutyáknál, mint például az életre szóló kötődést és a kiegészítő együttműködést, valamint számos szociális kulcsingerre hasonló érzékenységet figyeltünk meg az ember és a kutya esetében (Topál és mtsai. 2009). Farkasokon végzett vizsgálataink megmutatták, hogy ezek a tulajdonságok a kutya ősének tekinthető fajban nem fordulnak elő (REF).

04_Kutya_Tücsi_04