A Tanszék története (1973-1990)

Ilyen vizsgálatokhoz beltenyésztett és genetikailag homogén törzsekre van szükség, azonban ezek előállítása hagyományos módszerekkel kb. 20 év. Így kidolgozásra került a paradicsomhalak több nemzedéken keresztül gynogenezissel történő szaporításának módszere, amellyel már 4-5 generáció után megfelelő homogenitás érhető el (REF).

Gynogenezis segítségével rekombináns beltenyésztett törzseket állítottunk elő (egerek után a világon először egy másik gerinces állatból). A rekombináns paradicsomhaltörzsek vizsgálata azt mutatta, hogy a természetes viselkedési egységeket (pl.: …) kevés számú gén határozza meg, míg a korábban az állatpszichológiai kísérletekben használt mesterséges viselkedési paraméterek (pl.: …) poligénesek (REF).

A Magatartásgenetikai Laboratórium igen nehéz anyagi körülmények között működött, ezért kutatási támogatás fejében Tölg István, a Százhalombattai Temperáltvizű Halszaporító Gazdaság igazgatójának bíztatására pontynemesítési kutatásokat kezdtünk, amelyhez jelentős anyagi támogatást kaptunk. Kidolgoztuk a pontyok tömeges gynogenezisének módszerét, a keresztezéssel kapott hibrid törzsek a Szarvasi Haltenyésztési Kutatóintézetbe kerültek, és 30-60 százalékkal nagyobb testtömeg növekedést értek el, mint az addig használt hagyományos pontytörzsek (REF).

A 1980-as években a kutatások a paradicsomhal antipredációs viselkedésének tanulmányozására irányultak, amelyek során az etológiai megfigyeléseket és a klasszikus kísérleti pszichológiai módszereket ötvöztük (REF). A paradicsomhalakat természetes ragadozójukkal és ragadozó makettekkel szembesítettük, és vizsgáltuk a kulcsingerek jelentőségét (REF), a tanulás szerepét (REF), valamint az elkerülő viselkedés egyedfejlődését (REF).

Megállapítottuk, hogy a paradicsomhalak ragadozókkal kapcsolatos tanulási folyamataiban a legfontosabb kulcsinger a két vízszintesen elhelyezkedő, feltűnő szemfolt, a testtömeg és a mozgás. Ha a kulcsingerekhez kellemetlen hatások társulnak, a paradicsomhal akár egyetlen esemény alapján is megtanulja elkerülni a kulcsinger hordozóját, legyen az élő hal vagy akár valamilyen makett. A tanulási kulcsingerek szerepét egereken is sikerült kimutatnunk, így a jelenséget az állati viselkedésben általánosan előfordulónak tekinthetjük (REF).

08_Paradicsomhal